Történetek kávé mellé

Már golyózik a szemem a cím-dátum-időpont háromszögében, a kék-sárga-piros-lila színektől, amikkel épp jelölni kívánom az azonos helyszínen futó eseményeket, az agyam lehalni készülő állapotban leledzik, mert sajnos sok kedves partner nem tudja értelmezni a maximum 500 karakter dolgot és egy szakdolgozatra való anyagot küld programajánló címen — húzzad csak meg baba, szedjed ki belőle a lényeget — először még csak-csak lelkesen, utána egyre idegesebben szedem alá a sorokat DEL-gomb barátommal, szóval mikor ütemesen kopog a körmöcském a billentyűzeten, mert műkörmöm van, különben tövig rágom idegemben, megszólal A., hogy ezt nézzem meg…és megnézem azt, amitől hadd tegyem már fel a nap kérdését:

• Sportoláshoz miért kell sexy back sportfelső, amikor izzadni megy az ember, meg a zsírt égetni, és olyankor mikor csurog rólad a víz az edzőteremben, hát én nem hiszem, hogy a “Dzsonibravo” azt nézi, hogy nézd már mennyire magával ragadó ez a sportos hát, amiből kikandikál a rózsaszín-zöld-kék-sárga spagettipántos melltartópánt, jól átitatva a saját ragadós, büdös testnedveddel, vagy rosszul gondolom?

Azon tűnődtem, miközben a reggeli kávémat szürcsölgettem, hogy milyen történettel lepjelek meg Titeket, így az elmúlt négy év távlatából, és őszinte leszek: fogalmam sincs. Érted, négy éve nem látod a haverodat, csak a fészbúkon látod lájkjait, kommentjeit, de nem írsz rá a cseten, hogy mi a fasz van veled Öcsém? Aztán mikor tök véletlenül összefuttok az Intersparban a hentespult előtt, akkor jön a kamillázás, hogy mi a fasz is van veled…amit az időre való tekintettel egy semmivel elintézed. Ha jófej vagy, akkor a semmi különöst is hozzáteszed. Mégsem állhatsz egy kiló paradicsommal, krumplival, hagymával, kenyérrel, karodon kosárral az Interspár hentespultja előtt magánéletedet ecsetelve. Inkább kérjed ki szépen azt a két kiló csirkecombot, aztán keress valami gasztroblogot…    

“Valahogy mindig tavasz tájékán jön rá az emberre a baszhatnék. Ez biztos egyenes arányban van azzal, hogy télen meg a kibaszhatnék. Így minekutána három hónapot elbaszott, már nagyon vágyik arra, hogy megbaszhasson valakit.”

Sommás konklúzió ez így, március idusán.  

Azt érzem, hogy megkopott az ujjam.

Nehezebben jönnek a gondolatok, lassabban forognak a fogaskerekek és nem tudom, hogy ennek az-e az oka, hogy az elmúlt négy hónapban mérhetetlen mennyiségű szeszt sikerült összekevernem mérhetetlen mennyiség antidepresszánssal, vagy az, hogy mérhetetlenül mennyiségű szellemi munkát végzek?

Mindenesetre egy mérhető eredményem azért már van:  a nappali ’vókingded’ effektus nem kifizetődő. A munka utáni borocska sem, a bogyók pedig egyenes arányban vezetnek valami Nakonxipán nevezetű helyre, ahol varázslók, hercegnők minden áldott este pókvelőt, békalábat osztogatnak. 

Akár egy ítélet is lehetne. Pedig nem az.

Csak  4 év 11 hónap és 11 napig nem éreztem zavarban az ujjaimat. Addig is csak néha-néha egy-egy futó görcs késztetett arra, hogy hülyeségeket beszéljek. Aztán “november 20-án, mikor minden szürke és vizes olyan erővel jött belém ez az érzés, hogy a tér közepén elhánytam magam.” Azóta is takarítok. Mert valaki azt mondta, hogy kell. Rendet rakni, szívet-lelket.

 A tegnapi nagy lakásátalakítást követően meglátogatott anyukám. Kifejtettem neki, hogy kell egy kutya. Azt mondta, azt nem támogatja. Ellenben az oroszlánfejű törpenyuszik aranyosak. Nevezzek be arra. Utánanéztem, hát. Tényleg aranyosak, de a  nagy probléma, hogy nem kutya…hanem csak egy nyúl. Ami jól átsütve, pirítva, vagy pörköltbe rendben van. De nem lakásban. Akármilyen édes is a kis szőre…ez olyan, mintha csibét vagy kismalacot szeretnék tartani. Hát azok is cukik…és finomak is. Bár, ha jobban belegondolok praktikus egy nyúl. Ha nincs kajám megsütöm. A körfolyosón kifolyatom a vérét, hogy Annus néni azért is reklamáljon, ne csak azért, hogy a szárítón lévő ruhákból csöpög a víz a muskátliba…hát most a vér fog csöpögni…úgyis jön a húsvét. Ez milyen kibaszottul autentikus lenne. Nem?! Amolyan do it yourself módra kicsit őskori. Ha nincs pasi, ki hozzon vadat, halat és mi jó falat, megoldom én. Megfogod, neveled, levágod, megeszed. Felelősség, meg kisherceg? Ő is beszívta- és mindennek az a kurva róka az oka. Ő is nyulat eszik. A kígyó meg a farkába harap. Megyek főzni. Eszem spenótot és tükörtojást. 

 Detektálható
valóság: Az idejét nem tudom már, hogy mikor ragadtam
billentyűzetet, mert zavarba jöttem, ahogyan görcsösen az ujjaimba
kapaszkodtam. A görcsöt most átadom a laptopnak, a billentyűknek, melyek
ritmusosan kopognak a belvárosi éjszakában. A katatónia jó hely lehet azoknak
az embereknek, akik megunták a nakonxipán-t. 

 Irreverzibilis
álmok: Nakonxipán jó
hely lehet azok számára, akik megunták a katatóniát. Semmi illegális
szerhasználat, de azért szeretném, ha az életem még megtörténne velem. Némi
addikció, de csak egy csipetnyi. Szigorúan a normafenntartás érdekében. 

Széljegyzet: Kurva nehéz egyszerre
baszni és szűznek maradni.