A tegnapi nagy lakásátalakítást követően meglátogatott anyukám. Kifejtettem neki, hogy kell egy kutya. Azt mondta, azt nem támogatja. Ellenben az oroszlánfejű törpenyuszik aranyosak. Nevezzek be arra. Utánanéztem, hát. Tényleg aranyosak, de a nagy probléma, hogy nem kutya…hanem csak egy nyúl. Ami jól átsütve, pirítva, vagy pörköltbe rendben van. De nem lakásban. Akármilyen édes is a kis szőre…ez olyan, mintha csibét vagy kismalacot szeretnék tartani. Hát azok is cukik…és finomak is. Bár, ha jobban belegondolok praktikus egy nyúl. Ha nincs kajám megsütöm. A körfolyosón kifolyatom a vérét, hogy Annus néni azért is reklamáljon, ne csak azért, hogy a szárítón lévő ruhákból csöpög a víz a muskátliba…hát most a vér fog csöpögni…úgyis jön a húsvét. Ez milyen kibaszottul autentikus lenne. Nem?! Amolyan do it yourself módra kicsit őskori. Ha nincs pasi, ki hozzon vadat, halat és mi jó falat, megoldom én. Megfogod, neveled, levágod, megeszed. Felelősség, meg kisherceg? Ő is beszívta- és mindennek az a kurva róka az oka. Ő is nyulat eszik. A kígyó meg a farkába harap. Megyek főzni. Eszem spenótot és tükörtojást.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia! Ne haragudj, hogy ezt írom, de ez kurva jó volt…amúgy a kishercegesről meg tessék lekopni, mert azt én is nagyon sokszor szoktam basztatni:)
További szép napot:L.